Sky Sky Garland
Garland Garland Garland
Green Green
Butterfly

Bee Fiókom Hírlevél feliratkozás Facebook oldalunk
Legutóbbi Topikok
Legutóbbi cikk

Színház a legkisebbeknek 2016. 1. 4.

Bizonyára kevesen hallottak még a csecsemőszínházról; annak ellenére, hogy ez nem is igazi újdonság, hiszen a Kolibri Színház 2003 óta játszik a 0-3 éves korosztály számára is. De vajon mennyire van igény a picik kulturális nevelésére egy olyan világban, ahol a kultúra a lista végén kullog? Miért jó, miért érdemes megnézni egy ilyen előadást? Kérdéseimre Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója válaszolt.

toda4.jpg
 
Pillanatkép a Toda című előadásból (Forrás: Kolibri)

 

Mit jelent a csecsemő előadás? Van egyáltalán értelme ennek a korosztálynak színházi előadást készíteni?
A kétezres évek elején a magyar pszichológusok és színházi emberek a hat éven aluliak számára még károsnak ítélték a színházi előadásokat. Úgy gondolták, hogy túl korai az élmény, nem lehet megteremteni a feltételeket a hagyományos színházi körülmények között. Sem a kiscsoportos előadásokra, sem maximum harminc perces időtartamú előadásokra nem volt még példa. Egyébként is, miért játszanánk csecsemőknek, akik gyerekkorukra elfelejtik, amit láttak, hiszen az ebben a korban történt más eseményekre sem tudnak visszaemlékezni. Bizonyított tény, hogy három éves kor előtti eseményekre nem emlékezünk. Ezek az előadások azonban másmilyen élményt jelentenek a kicsiknek, mint a hétköznapi események, hogy kapott – vagy éppen nem kapott – egy cumit, mit érzett mikor kinőtt az első foga. Ez valóban elfelejtődik. De az előadás emléke csodás módon mégis megmarad. A dal, a forma, a zene, a humor, a közös játék a szülővel. Ezek fejlesztik a gyereket, és hatással vannak a későbbi életére, személyiségfejlődésére. A csecsemőelőadást nem úgy kell elképzelni, mint a hagyományosan gyerekeknek, vagy felnőtteknek készült darabokat. Nem mesét illusztrál a játék, nem selypeg és nem kisgyerekes. Megáll a saját lábán szinte szöveg nélkül is; a gesztusok nyelvén tud valamit elmondani a minket körülvevő világról. Noha ugyanolyan elvárásoknak kell, hogy megfeleljen, mint egy felnőtt előadás: ismerős elemeket és meglepetéseket egyaránt tartalmaznia kell, csak épp ezek arányaira, a célkorosztály sajátos igényeire kell odafigyelnie az alkotóknak. A csecsemőszínházi előadások sűrített valósága, a játék varázslatos élménye segíti a kicsiket a világ megismerésében. Ez több,  mint szórakoztatás. A színházi hatások célja, hogy örömteli élményekkel segítse a kicsiket világ és önmaguk megismerésében.  Sokszor a társaságukban lévő szülők legalább olyan boldogok, mint a nézőtéren ülő babájuk, hiszen a kicsik öröme és a csecsemőszínházi élmény – mely semmilyen más színházi élményhez nem hasonlítható – hat a felnőttre is. Ennyi boldog felnőttet, mint a csecsemőszínházi előadásokon, nemigen látni máshol. A kicsik pedig hol kacagnak, hol megijednek, de nagy figyelemmel követik az eseményeket.

ppv3.jpgtoda.jpg
tekergő.jpgtekergő2.jpg
 
Képek a Kolibri Színház csecsemőknek készült előadásaiból:
Pont, pont, vesszőcske; Toda - a csoda gyereknyelven; Tekergő (Forrás: Kolibri)

 

Hogyan indult útjára az első csecsemő előadás a Kolibri Színházban?
Norvég szervezők kerestek meg azzal, hogy nullától három éves korig terveznek együttműködést egy Európai Uniós pályázat keretében. Nagyon meglepett az elképzelés, azt hittem rosszul hallok. Aztán megnéztem a kész előadásaikat, és ez meggyőzött arról, hogy érdemes belevágni, mert a csecsemők számára készült előadások nem csak újdonságot jelentenek, de emberi és színházi értelemben is fontosak lehetnek számunkra. Az első csecsemő előadásunk a „Toda – a csoda gyereknyelven”, magyar bölcsődei gyerekdalokból és játékokból összeállított átváltozós előadás, ami szöveg nélkül is érthető. Négy bábművészünk alkotta meg, ők játsszák, és én zenélek a játékhoz. A produkciót másfél évig próbáltuk, és alakítottuk, 2005 óta folyamatosan műsoron van. Azóta bejártuk vele Japánt, Törökországot és Európa szinte minden városát.
Ezt követően keresett meg bennünket egy másik együttműködéssel a Small Size, Big Citizens projekt csapata, amit egy bolognai színház, a La Barracca igazgatója, Roberto Frabetti vezet. Ők 1986 óta játszanak a legkisebbeknek. Ebben az együttműködésben születtek a Tekergő, Kippkopp gyermekei és a Pont, pont vesszőcske című előadásaink. Jelenleg Olaszország, Spanyolország, Finnország, Írország, Magyarország, Románia, Belgium, Szlovénia, Dánia, Franciaország, Egyesült Királyság, Lengyelország, Ausztria, Svédország, és Németország vesz részt ebben az együttműködésben. Következő csecsemőszínházi előadásunkat 2016 januárjában Csipcsipcsóka címmel fogjuk bemutatni.

Mi a csecsemőszínház célja? Hogy a kicsik a színházi előadás által megteremtett sűrített valóság megismerésével olyan örömteli élményt szerezzenek, ami építi személyiségüket, később is felidézhető lesz, pozitív hatása kisugárzik egész későbbi életükre. Mi a színház célja? Felnőttként is azért megyünk színházba, hogy megismerjük a világot, más emberek viselkedését, önmagunkat: hogyan gondolkodik a nő és a férfi szerelemben, válsághelyzetben, tragédiában, egy kapcsolatban. A színházban is követendő vagy elvetendő mintákat keresünk, szeretnénk az előadásokban a minket érintő kérdésekre választ találni. A kicsik számára is ugyanezt jelenti a színház. A lényeg az, hogy sikerüljön megragadni a figyelmüket, és hogy emberi hangon szóljunk hozzájuk. A mozgáshoz kapcsolt zene, a tér, a tárgyak, a varázsszövegek, a történet-csírák, mind a megértést szolgálják. Ezek pedig építik a személyiségüket, nyomokat hagynak a lelkükben.


small_size_napok.jpg
 
Small Size Fesztivál a Kolibri Színházban (Forrás: Kolibri)

 

Ez fejleszti a picik készségeit is?
Igen, ahogy a felnőttekét is. A hallást, az ízlést, a ritmusvilágot, a színvilágot, a kommunikációs készséget. A kicsi megismer új anyagokat, összekapcsolja a mozgásokkal a zenét, a gesztusok ereje hozzásegíti a szövegértéshez, gazdagodik a szókincse, közelebb kerül a felnőtt világhoz, más emberekhez és a kultúrához. Ha az egymást erősítő színházi-, zenei-, képzőművészeti élmény megérinti, segíti egész emberré fejlődését. Ezt hívhatjuk nevelésnek is. Ám nem abban az értelemben, hogy megtanulja, ne nyúljon a konnektorba. Arra tanítjuk, hogy megismerje önmagát, a környezetét, kinyíljon a világra, alkalmas legyen az élmények befogadására, feldolgozására. Kulcsot adunk a kezükbe azzal, hogy olyan készségeket fejlesztünk, melyeket legjobban ebben a korban lehet megalapozni, később sokkal nehezebb. Aki ezeket a kulcsokat megkapja, az később is kíváncsi lesz az ismeretlenre, a világra. Jobban ki tudja magát fejezni, nyitottabb, érdeklődőbb lesz, könnyebben teremt majd kapcsolatokat az életében. Olyan kincsekhez juthatnak hozzá ezekkel a színházban szerzett, ott megerősített készségekkel, melyektől boldogabbá válik az életük. A szórakoztatás nem bolondozást jelent. A kicsik az igazat akarják tudni a színházban és a mesékben is, ezeken keresztül is a valódi világot akarják megismerni. Ha komolyan vesszük őket, és partnernek tekintjük a legkisebbeket is, a színházi előadás gazdagítja, teljesebbé teszi életüket, de a miénket is. Ha valaki nem sajátítja el a színházi előadások befogadásához szükséges minimális készségeket gyerekkorban, akkor szegényebb lesz. Az emberiség addig összegyűlt kulturális kincseiből csak azokhoz a lebutított alkotásokhoz jut hozzá, amit manapság a kommersz szórakoztatás kínál.

Hogyan képzeljük el az előadást?
Legjobb, ha nem hallgatunk az előítéleteinkre, nem hallomásból, korábbi emlékeinkből próbáljuk kitalálni, hogy milyen. Ki kell próbálni, személyes élményt szerezni, ha valóságos képet szeretnénk alkotni a csecsemőszínházi előadásról.  Legjobb, ha megnézünk egyet, hiszen különbözik a gyerekszínháztól és a felnőtt színháztól is. Akik eljönnek, már el tudják képzelni, hogy milyen, de nincs egyetlen követendő szabály, amit az alkotóknak be kéne tartaniuk. Minden művész a saját művészi világának elemeiből épít „mikrokozmoszt” a legkisebbeknek. Különböző szociális rendszerrel, különböző kulturális háttérrel rendelkező országokban a sok közös vonás ellenére, más és más megoldásokat kísérleteztek ki a művészek. Vannak, ahol szívesebben játszanak homogén, egykorú gyerekcsoportnak, de mi büszkék vagyunk arra, hogy nálunk felnőttek és kicsinyek együtt nézik az előadásokat. Ehhez a felnőttek „nevelésére” volt szükség. Nekik kellett elsajátítani hogyan viselkedjenek a színházban, ha a legkisebbekkel együtt nézik az előadást. Fontos kérdés a művészek számára az is, hogyan játszunk a legkisebbeknek, miképpen állítsuk arányba a megnyugtató, ismerős elemeket az újdonságokkal, meglepetésekkel, milyen zenét érdemes választani, milyen mozgásokkal színesítsük a játékot. Bizonyított tény, hogy a mama pocakjában hallott zenei élmény erős emocionális hatása később, a gyerekkorban is felidézhető. Ezért nagy az alkotók felelőssége, hogy a legértékesebb elemekből építkezzenek, ha kicsik számára készítenek előadást. De más körülményekre is gondosan figyelni kell ilyenkor. Lehetőleg ne legyen teljes sötét, mert attól megijednek, illetve a nézőtéren is legyen kis fény, ami azért szükséges, hogy a kicsik visszataláljanak a szülőkhöz, ha netán eltotyogtak. Nálunk párnákon ülnek a nézőtéren, és ők döntik el, hogy közelebb mennek a színpadhoz, vagy messzebbről figyelnek, eltávolodnak a felnőttektől, vagy visszaülnek a szülők ölébe. Fontos a mobilitás, hogy ha megijed a gyerek, hátrébb lehessen vele menni, ha érdeklődő, akkor közelebb a játéktérhez. Nem jó, ha az ijedt szülő „fogva tartja” a gyereket, szerencsésebb, ha ölében megtámasztja, de nem gátolja a mozgását. Nem kell örökké mosolyogni rájuk, ez csupán a felnőtt előadók bizonytalanságából fakadó viselkedés, akik félnek attól, hogyan fognak reagálni a picik a játékra. A mosolygással akarják „lekenyerezni” őket. Az a jó, ha az ember művészként is talál ezekben a történetekben valami számára is fontos és érdekes momentumot, akkor nem érzi úgy, hogy leereszkedik a kicsikhez, hiszen partnernek tekinti őket. Nagyon fontos az előadók tekintetének ereje, mely a színházban is kapcsolatteremtő eszköz. Azok a színészek, akik nem mernek a gyerekekre nézni, nem tudnak a picik előtt szerepelni. Ebben a korban így jön létre az interaktivitás. Amikor látom, hogy megragad a figyelmük azon, amit csinálok, létrejön az egymásra hatás áramköre. A legkisebbek még nem dobják vissza a labdát, nem éneklik velünk együtt a zenét, de már ebben a korban is bíznak a tekintet erejében.  A csecsemő előadásoknak soha nincs éles befejezésük. A megkomponált játék végén a gyerekek maguk is kipróbálhatják, kezükbe foghatják a kellékeket, bábokat, hangszereket, együtt játszhatnak a művészekkel és a szüleikkel.

Van ideális létszáma az előadásoknak?
Nincs. Nálunk az ötven-hatvan fős csoport megszokott, ezt érezzük ideálisnak, kényelmesnek, erre a térre találjuk ki a játékot. De mindenre van ellenpélda. Többször is turnéztunk már sikerrel saját csecsemő darabunkkal úgy, hogy százötven gyerek előtt is remekül működött az ötven főnek elgondolt előadás. Bécsben például háromszázas nézőtér előtt játszanak sikerrel a kicsiknek. Másmilyen élményben lesz része annak a gyereknek, aki kiscsoportban nézi, és más, ahol háromszázan vannak. Ki kell próbálni és eldönteni, hogy melyik a jobb. Minden színházi előadás megteremti a saját szabályait. Ahol sokan vannak, ott ölbe fogják a szülők a kicsiket, nem csatangolhatnak el. Kisebb térben nagyobb a nézői mobilitás, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerek bármikor fölrohanhat a színpadra. Persze ez is előfordulhat, ilyenkor az előadók dönthetik el, mehet-e tovább a játék, nem leselkedik-e veszély a kis jövevényre.

A csecsemőknek való játék az alkotóknak tehát sok kihívást rejt. Hogyan tudják a próbafolyamatok alatt kiküszöbölni azt, hogy ne alacsonyodjanak le a gügyögés szintjére? Nem kell kiküszöbölni, mert jó előadás esetén nincs erre szükség. Embernek kell tekinteni a babákat. Nem egy kis felnőtt a csecsemő, mint ahogy nem tekintjük elhasznált felnőttnek az idős embert sem. Mindegyik korosztállyal egyenrangú félként kell viselkedni, elfogadva és megértve a korával együtt járó sajátosságokat. Ha olyasmivel foglalkozunk csak, ami minket is épít, a csecsemőszínházban is megtaláljuk a művészi érdekességet, a lehetőséget és a kihívást.  Ha leereszkedésből vagy tanító célzattal csináljuk, vacak lesz. De, ha számunkra is érdekes, akkor megszülethet a csoda. Mi a csecsemőszínházi előadást olyan alapkutatásnak tekintjük, amiben arra kérdezünk rá, hogyan és miért hat ránk a színház? Tapasztalatokat szerzünk, amelyeket más munkákba is be tudunk építeni, akár a felnőtt előadásokba is. Itt velünk, a csecsemőkkel és szülőkkel együtt történik valami, ami egyaránt fontos a művésznek, a felnőttnek és a gyerekeknek. A kicsi iszonyúan vágyik arra, hogy őszintén és tisztességesen beszéljenek vele, mert ő is így beszél hozzánk. Még akkor is, ha még nem tudja szavakkal kifejezni magát. Olyankor testbeszéddel kommunikál, mutatja, hogy látja, mi történik, és várja a felnőtt reakcióját. Sokszor mindketten rácsodálkoznak az eseményekre: a felnőtt arra, hogy ezt már érti a gyereke, a gyerek pedig arra, hogy a szülő, nagyszülő is élvezi azt, amit ő.

toda2.jpg
 
Közös játék a kicsikkel az előadás végén (Forrás: Kolibri)

Valóban van igény a csecsemők kulturális nevelésére ebben az ingerszegény világban? Mikor a felnőtteknél is az tapasztalható, hogy nem költenek saját kulturális szükségleteik kielégítésére, hanem elég a televízió és az okostelefon?
A kulturális nevelés csak járulékos cél. Az összművészeti hatások, a tisztességes művészi munka nem csak szórakoztat, közösséget teremt, elkápráztat, de mintát ad,  és nevel is. Ennek a jelentősége két dologban érhető tetten. Egyrészt ott van a GYES-en, GYED-en lévő mama, aki hétszámra nem látja a párját, a négy fal között ül a kisgyerekkel, legfeljebb a homokozóban vitatja meg más gyerekek szüleivel, hogy ellopták egymástól a lapátot a picik. Ezzel szemben itt ajándékba kap fél órát, mikor nem kell nevelnie a csöppséget, amikor ő is kikapcsolódhat, emberek között lehet. Átél valamit, ami más, mint amit megszokott, kilép a szürke hétköznapokból. Nem kell azon aggódnia, hogy jól neveli-e a gyerekét, evett-e rendesen, vagy mikor csinál valami rosszaságot. Kodály Zoltán mondta, hogy minden anya igyekszik vitamindús ételeket adni a babájának. Kulturálisan is törekedni kell arra, hogy minden fontosat megkapjon a gyerek, amire szüksége van az egészséges fejlődéséhez. A színház rituálé, szórakoztatás és nevelés. Együttesen. Ha mindez megvan, akkor boldog lesz a csecsemő, boldog lesz a mama és a papa. Mi, itt a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház keretein belül, sikereink és tapasztalataink birtokában szeretnénk elérni, hogy 0-18 éves korig minden gyerek számára megteremtődjön Magyarországon a lehetőség, hogy évente legalább egyszer színházi előadást lásson, legyen bár kamasz, kisiskolás, óvodás vagy éppen csecsemő. Szeretnénk inspirálni más művészeket, színházakat is a gyermek- és csecsemőszínházi kísérletezésre, felfedező munkára.

További információk és aktualitások: http://kolibriszinhaz.hu/korosztaly/csecsemo/


 
 
További bejegyzések